Advent ünnepén

Advent ünnepén

Százkarú fénypolip öleli a fák derekát,
a csillagnyáj is ragyogtatja a kék eget.
Várakozunk itt a Földön a Messiásra.
Betölt az áhítat, mint erdőt a szellő,
esendő bokrokat a sejtelmes susogás.
Átlátszó a csend, melegség árad szét,
átlépi önmagát az esti harangszó.
A szobában bent advent ünnepe vár,
első gyertyán büszkén öröm lobban.
Addig él fehér, sárga, fekete lángja
míg mindent körbe bejár, megérint,
megérint kinn az utcán hajléktalant,
támolygó nyomor lépteit, utcasarkon
a szajhát, ki egy perc kalandot keres,
éhező gyermekek álmatlan álmait.
Keserű leszel, szádban a sütemény,
hamuba kotort dal, hamuszürke tél.
Tövig égnek majd a mindenségben,
szégyenükben a keringő csillagok,
asztalon a gyertya lángja feketében.
Tudom nem szántotta fel még a halál
szegény hazám kicsiny országútját.
Mindig van remény, a járdaszegély
telehintve hattyúfehér szeretettel,
csekély, tízmilliónyi emberséggel.

“Advent ünnepén” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. "Mindig van remény, a járdaszegély
    telehintve hattyúfehér szeretettel,
    csekély, tízmilliónyi emberséggel."
    Csodaszép, drága Ica, gratulálok!
    Szívből szeretettel: Rózsa(l)(f)

  2. Kedves Ica!
    Versedben benne van az ünnepi csillogás és a szomorúság az emberek miatt. Vagyis maga az élet, mert nem képzelhető el a boldogság szomorúság nélkül. Szeretettel gratulálok!
    Adriana:)(l)(f)

  3. [i][color=#cc0000][b][u]Kedves Ica ![/u][/b]

    Milyen szépen összehozott vered boldogot, – és boldogtalant, mert benne mindenkire gondoltál, és nem hagytad ki belőle a tizen,,,,millló magyar szívet sem !

    [u]Nagyon szép, sűrített kellemes összeállítás ![/u]

    [b]Szeretettel !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!