A vágy

A vágy

Félszegen simulok hozzád
testem követel ,
barka ágak lengnek feletted
tavaszban mérik a szerelmem
forgó szél kavarja porát
mi hozzád cövekel,
párás légnek tündéri ágyán
örülünk együttlétünknek.

Megáll a perc dús gyönyörben
az éjjeli csendben ,
s egymásban pihenni térünk
a pillanatok puha pihéjében
hévvel vad ölelésben ,
csókos kedvünk találkozásán
hasítson belénk az élet
surranó szédülettel.

És várjuk a napos reggeli csodát
mi ránk telepszik ,
lelkünkben egyre forróbb a vágy ,
mindaz mi hasított csendben
most bársonyos színekkel
tolakodik felénk ,
átölelve kacagó vágyaink
szívünk kimért lüktetésével
alázattal áldást mérnek szeliden.

“A vágy” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. [i][color=#cc0000][b][u]Kedves Margaréta !
    [/u][/b]
    Olyan szenvedélyesen tudsz írni a szerelemről, a vágyról , a beteljesülésről, hogy csak irigykedni tud az olvasó ilyen olvasat után, és benne is felébred a vágy a szex után,,,,

    [u]Csodálattal adózom, ha tényleg ilyen is vagy,,,,,

    [/u][b]Szeretettel ![/b]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!