SIMÁN, RÖHÖGVE

SIMÁN, RÖHÖGVE

A történések úgy haladnak előre,
ahogy a mondás mondja,
simán, röhögve..
örökösen elnyűhetetlen vagyok,
akár a Guttmann nadrág,
örökre vasalva
mint a Fékon ing.
de néha széjjelesek,
alkotó elemeimre,
ahogy az Isten gyalulta tök
a fazék fenekén,
ha kapja a hő melegét.
ájdesz bugyesz,
ahogy lesz, úgy lesz.
évek óta küzdök
csapatomban a falkavezérségért
már nem is remélem az esélyt.
igazam van?
egy öreg ül magában,
rátalált a magányra,
Lehetnék én is talán,
Mesélne akár,
Hallgathatnák százan.
Végre körégyülnek,
S beszéli mi történt
Vele a világban
Örülne,
Ha helyeselnék
Valósnak vélt igazában.

– Igazam van?
Kérdi fennhangon,
Bizakodva,
Csak úgy magában.
S hogy nem jön rá válasz
Megtelik bizonytalansággal.

-Ugye igazam van?
Kérdezi újra reménykedve.
Kérdésében bizonyosságot vélve,
De nem hallik a válasz feléje.
Aztán megnyugtatva
Csak úgy önmagát,
Határozottan, beszélve,
Mint aki tudja
Megrendíthetetlen
A meséje.

Igazságot adva saját magának,
Hiszen a hallgatás
Egyetértésre utal:

-Hát persze hogy igazam van!
more sztara
riba nyema
viszhangozza a
sztara kaszta.

kivisznek a dombtetőre,
mint akit, ki meghalt
mind a két szemére.
simán, röhögve

2016 november 29.