Az első hóesés
Reggeli harangszót hordoz a szél
öleli, terelgeti az első hópihét.
Sekély, olvadó lábnyom az úton.
Lehelettől párás az ablaküveg.
Fehérség őrködik, dermesztő fagy,
az elvirágzott réten fázó rigó had.
Harkály kopogtatja a fa titkait,
ráncos kéreg alatti halk jajait.
Gyapjas fákról hull maroknyi hópihe,
mint halk ima pereg a földre le.
Szél húrjaiban botladozik a tél,
ideér az ég vállain, színt cserél a kék,
sötétre vált, markából nem ereszt.
Hová tűnt a nyári vakító égbolt,
illattal teljes harmatos reggel,
dér csipkézi most a táj függönyét.
Köszönöm kedves Kata a figyelmedet. Nagyon örülök, hogy tetszett.
Szeretettel(f) láttalak: Ica
Kedves Ica!
Ez gyönyörű! Bár most besüt a nap, míg olvasom, mégis szinte magam előtt láttam a havas tájat! Nagyon élethűen és szokatlan szavakkal írtad le a telet, a havas tájat!
Köszönöm, hogy olvashattam:
Kata (l)
Kedves Keni!
Köszönöm a megtisztelő soraidat.
Örülök a tetszésednek.(l)-ből.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Adriana!
Örülök, hogy olvastad,:) köszönöm a gratulációdat.
Szeretettel: Ica
Köszönöm drága Icu a gratulációdat.
Öleléssel: Ica
[color=#6600ff][b][i][u]Drága Ilona ![/u][/i][/b]
Te megint nagyon nagyot és szépet alkottál,,,
z egész versedet nem idézhetem ide, mert minden sorod külön is tetszett ,,,
[b]Csodálattal !
[/b]- keni -[/color]
Szépen írtad le az első hóesést, gratulálok!
Szeretettel: Adriana:)(l)(f)
Drága Icám!
"Szél húrjaiban botladozik a tél,
ideér az ég vállain, szint cserél a kék"
Az egész gyönyörű, csodás! A Tőled megszokott színvonal.
Gratulálok szeretettel: Icu(l)(f)