AZ ŰZÖTT VAD

AZ ŰZÖTT VAD

I Allegro con brio

Mögöttem ezer láb dübörög,
hajt, csahol agyarak falkája;
pofáján bibircsók-vérrögök,
s belemar dallamom marjába.

Mint lesen lapuló orvvadász,
ki kézen szelídült őzre ront,
leterít, letaglóz, hogyha állsz,
s fröccsen a vér, és reccsen a csont.

Tarkómba lihegő lüktetés,
ritmusom űzést nyel magába.
Nem várat magára büntetés,
didergek tűző nap dacára.

Előre mi hajt, ha jobb állni
vagy lépni rövidet, keveset?
Szemekbe merülni s meglátni
mélyükben rejtőző lelkeket.

Mi az, ami arra késztet, hogy
megnyaljam számat, ha szomjazom?
Dacolnék kéjjel, vággyal, de hogy,
már a tonzúra sem oltalom.

Mennem mért kell, ha nem akarok;
az öröm szavamból mért vész el?
Mért keres szám finom falatot,
s verekszem jóllakva éhséggel?

De menni, de menni, de menni!
– kérdésre felelni nincs idő.
Ostoroz egy és százezernyi,
ki súgja meg nekem, ki s mi ő?

Bár mondják, tavasz vagy s kikelet,
nem tudom megvárni rügyedet.
Arcomban megfagy a szeretet,
s ajkamon megreped üzenet.

Környezet torzszülött törvénye
örökre megszabja életem.
Miért is, kiért is kímélne,
hisz neve kényszer és félelem.

II Introduzione: Adagio molto

Túlvilág vajon ez, vagy álom?
Élem-e végtelen életem,
vagy halom-e örök halálom?
Ismerem, de mégis idegen.

Dallamban született sziluett
elém áll ködporos köntösben.
Élete végtelen piruett,
szellemként táncot jár köröttem.

Kezemmel szeretném megfogni,
szétfoszlik, szélbe vész, reám hull.
Markomban nem marad más, holmi
gyémánt, mi tüzemben meglágyul.

Gyehenna hívását vigyázom,
kapuja résnyire kitárva.
Reám vár tegnapi világom,
hogy fogát bemártsa gigámba.

III Rondo: Allegretto moderato – Prestissimo

Kiömlő fényözön vakítja
jövőtől káprázó szememet;
hamiskás csillogás, amit ma
árnyékkal elfedni nem lehet.

Előttem képmásom rám nevet,
mögöttem százfejű szörnyeteg,
hiába vettem fel álnevet,
hiába ködsapka, köpenyeg.

Ott vagyok, ahonnan indultam;
tovább tart a hajtóvadászat.
Önmagam állom el az utam,
nyugta se vadnak, se vadásznak.

Mire jó ima az oltárnak,
a hazug, álszent bűnbánat!?
Ha nincs bűn, kinek kell bocsánat? –
Se nekem, se neked, se másnak.

Szólj hozzá!