TÁVOLBA NÉZVE

TÁVOLBA NÉZVE

Izzadtság cseppek gyöngyöznek rajtam
Felszívja nedvét a sugárzó nap
Nem mindig tudtam, hogy mit akartam
Semmivé ködlött a bánat alatt
Égtem és féltem, bújtam és vártam
arra, hogy eljön a nagy pillanat
Csalódtam, elestem véres csatákban
Egyetlen esélyem a vak-hit maradt
Reménnyel nézek a magasló égre
Azt a sok rosszat mind elfeledem
Repülök szárnyakon a jövő szelében
Élek, és több ábránd nem kell nekem.

Eger,2016-12-05. Fleiszig Rózsa(Vadvirág

“TÁVOLBA NÉZVE” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves keni!
    …bár úgy lenne! Az, azt jelentené, hogy sokan ismernek, és szeretik költészetem, ez pedig életem legfőbb vágya. Köszönöm biztató soraidat, mindig gyógyír és egy reményfonál számomra. Szeretettel Rózsa

  2. [color=#6600ff][b][u]Drága Rózsa ![/u][/b]

    Ez a kedves versed magadtól repül tovább, és bejár minden várost és tanyát !

    [b]Szeretettel !
    [/b]
    -keni -[/color]

  3. Kedves Gergely! Köszönöm, hogy olvastál…szerintem kis félreértés van köztünk az ábránd szó értelmezésében. Én úgy gondolom: az álom az, ami valóra váltható, míg az ábránd csak csalóka képzelgés. Ezért nem érzem az általad jelzett ellentmondást a két utolsó sor között.
    Tehát én ÉLEK – álmokkal! Nem ábrándozok az életemről.
    Drága Icus, neked is köszönöm, hogy olvastál. Teljes őszinteséggel írhatom, én is hasonlóan gondolkozom a te költészetedről.
    Szeretettel Rózsa

Szólj hozzá!