Féltelek
Szerelmünk már nem éget, mint a nap,
de lágyan átölel, mint az alkonyat,
lelkem, tőled oly sok szeretetet kap,
boldognak,szabadnak érzem magamat.
Milyen jó, hogy akkor megtaláltalak,
milyen jó,hogy veled élhettem,
mindig, mindig is téged akartalak,
nélküled, nem lett volna ilyen szép életem.
Már évtizedek óta együtt vagyunk,
most is szemedben látom, az én szemem,
most is minden este összebújunk,
és milyen csodálatos veled ébrednem.
Lelkem oly sokszor megremeg, féltelek,
Félek, hogy egyszer elveszítelek tégedet,
nélküled a földön, én sem élhetek!
Együtt élvezzük tovább, a mennyeket.
Még sokáig így legyen! Gratulálok a harmóniához, ami versedet áthatja ( s remélem, élő tapasztalat táplálja.)
Tetszettek soraid. Rózsa
Szép verset hoztál.(l)
Szeretettel olvastam: Ica