BIZAKODÁS

BIZAKODÁS

A falról rám néznek régi képek,
s én ÉLEK, már nem félek
Új csodákról álmodom

Az ablakon besütnek kósza fények:
Kékek, sárgák, tört-fehérek,
A múltat már nem fájlalom.

Tündérek lejtik bájos táncukat
Csábosan lengetik fátylukat
Megejtő, csodás pillanat

Ajándék ez a jó embereknek
Bennem a múltam is felderengett,
de el is űztem, egy perc alatt.

Azt akarom, hogy újra szép legyen,
és tartalmas további életem!
Hisz kincset markol két kezem.

A falról rám néznek régi képek
Én boldogan visszanézek
Többé már nem kétkedem.

Eger,2016. december 5. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“BIZAKODÁS” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm Ica(oroszlán8)! hogy olvastál, és pozitívan véleményeztél. Szeretettel Rózsa

  2. Szívből köszönöm Icu és keni!
    Nagy öröm számomra, hogy olvassátok versemet, még jobb érzés, ha tetszik is. Kedves barátság árad soraitokból, megnyugtat és boldoggá tesz. Rózsa :]

  3. [i][color=#990000][b][u]Drága Rózsa ![/u][/b]

    Ez a versed olyan, mintha egy könnyű kivert csipke volna,,
    Kellemes lágy , – szellős hangulatot áraszt, és telítve van szeretettel,,,,

    [b]Szeretve !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

  4. Drága Rózsa!

    Gyönyörű vers, csak azt sajnálom, hogy ezt nem én írtam meg!:)
    Bizakodjunk, amíg élünk, sok minden van a hátunk mögött, de rengeteg szép is vár még ránk!

    Gratulálok szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!