Mérleg-rúdja
Múlt a jövő: egyetlen íven
a két oldal, akármelyik:
annak aki megfejti, majd
a Végben a Kezdet rejlik.
Óvakodva vonulj oldalt,
csillog az ár, meg se lássad
ne halld meg a csábító dalt,
hogy ha hív, ha biztat, állj meg.
Meg se billenjen nyelvével
a hideg ész mérleg-rúdja
a változó perc felé, mely
boldogság álarcát mutatja:
s önholtából most születve
máris pusztulásnak indul:
tudva mindezt, vésd eszedbe:
ami van, mind régi s mind új.
A világot aszerint nézd,
mint színpadot a néző,
felismered az egy színészt,
ámbár négy személyt idéz ő.
Ha síránkoz, ha veszekszik,
légy érdektelen közönség:
játékából, lásd, kitetszik:
jó s rossz között nincs különbség.
[i][color=#990000][b][u]Kedves Csaba ![/u][/b]
Csupa – csupa bölcsesség, és nagy igazság, mindaz amit ebben az okos versedben szép sorjában leírtál, de mi van ha valaki vers vagy prózaolvasó?
Azt is hagyja hidegen, gyakorlatilag – minket is – a körülöttünk való világ?
[b]Üdvözöllek !
[/b]
– keni -[/color][/i]