TUDNÉK SÍRNI….

TUDNÉK SÍRNI….

Tudnék sírni, de nem szabad,
Szemsarkában bánat csillog,
Ajkon remegnek a szavak;
Tudnék sírni, de nem szabad.

Szomorúság, hol az arcod?
Belsőm nem látod külsőmön,
Magammal vívom a harcot;
Szomorúság, hol az arcod?

Tudnék nevetni, de nincs min,
Öngúnyig ér a vidámság,
Számíze keserű kinin;
Tudnék nevetni, de nincs min.

Húsomra ég az álarcom,
A hegektől csúfos bőrre,
Inkább a tükröt választom –
Ne nevess rajtam szánalom!

Ha föltépem szájam hegét,
Vonalból görbítek mosolyt,
Tán vidámabb lesz a beszéd,
Ha föltépem szájam hegét.

És ha majd tetemre hívtok,
Hogy a sebből vér bugyogjon,
Egybeolvadnak a síkok,
De sírni, akkor sem bírok.

Az örömöt csak belül élvezem,
E hüllő arcon se könny, se mosoly,
Merevségbe bénult az érzelem.
Ki fog törődni holnap énvelem?

Jó volna sírni, de már nem tudok,
Túl sokáig tartott a magányom,
Az áldozat, kiből a vér bugyog,
S kit tetemre hív, az mind én vagyok.

“TUDNÉK SÍRNI….” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szép vers! Szépen villog belőle a verstani tudás…

    Mindazonáltal kicsit sok nekem, úgy érzem "a kevebb talán több lett volna"

    Üdvözlettel András!

  2. Kedves Attila.
    Nagyon szomorú és magányos pillanatodban irhattad ezeket
    a csodálatos de bús sorokat.
    Öszinte tisztelettel gratulálok.
    Szeretettel ….Babu(f)

  3. [i][color=#990000][b][u]Kedves Attila ![/u][/b]

    Versed egy igazi férfias bánat önsajnálata ami viszont belőled kívánna kitörni, de Te nem hagyod, inkább választod magányodban a tetemre hívást,,,, a szenvedést,,,
    Én javasolnám, hogy ott, ahol senki se lát a fájdalmadat enyhítően sírd egyszer jól ki magad,
    meglátod nincs olyan nyugtató orvosság ami ennél nagyobb felszabadulást, és megkönnyebbülést ad,,,

    [b]Üdvözlettel !

    [/b][u]Karácsonykor ne legyél egyedül Te sem, ha nem más az Isten legyen Veled ![/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!