Barbikának névnapjára

Barbikának névnapjára

Ha egyszer álmaid szertefoszlottak,
Ha lelkedbe fájón belehasit a gondolat,
Ha a gyötrő magány integet az utakon,
Ha a szívedbe beférkőzik a fájdalom,
Ne hagyd, hogy az acélos csillogás
Elhagyja a meleg, bársonyos, kék szemedet.
Töröld le orcádról a végigpergő könnyeket!
Mosolyogva hívd elő a gyermekkori emlékeket!
Kétségbeesésed legyen tovaszálló, röpke, pillanat!
Jusson eszedbe akkor, hogy mire tanítottalak!
Gyöngyharmatos reggel, füledbe suttog a szél.
Gyermekkorod emléke, a jövő, reményt ad.
A szíved húrja szeretetet zenél.
Menj az utadon bizakodva tovább,
Fényesen ragyog a jövőd, s a fiatalság.
Elfújja a szél a fájdalmakat.
Útbaigazítja az eltévedt madarakat.
Ezüst ködben ragyogó lesz az ég.
Fényesen csillogó lesz az alkonyati fény.
A ködlámpa fénye fehérségbe vész.
Álmaid teljesülnek, ismét remélsz.
Mosolyogva, győztesen, emeld fel a fejedet!
S én nyugodt leszek, ott a messzeségben
Akkor is, ha nem fogom a kezedet!

Szabó Kila Margit