5%

Összes megtekintés: 395 

5%

Öt százalékból csak erre tellett?
A félelmed isteneket ellett,
Kik életen át nyakadon ülnek,
És az agyadban tátongó űrnek

Fehér botot adnak célok helyett,
S mit hibáért kapsz, az lelki ütleg.
Mohón szopod a kiszáradt mellet,
Vak öled, csak vak gyermeket szülhet.

D-moll Chaconne és a Kilencedik
Füledben dallammal incselkedik,
De süketséged végtelen csöndje
Hamis hangokat csempész az ölbe.

Berágják magukat a lelkedig,
Úgy érzed, mintha sejt sejtet ölne,
S míg a bázisok egymást kergetik,
Markod erőtlen szorul ökölbe.

Obszidiánkés és a Há-bomba
Vakfoltot hasított az alkonyba,
Egy távolságba pillantó foton
Az ősrobbanást követi nyomon.

Szaporodsz, mint erdőben a gomba
Ócska bádogviskó, üvegtorony,
Aki épített, az dönt majd romba,
Emléked csak foghíj egy házsoron.

Füstöt lélegzik a száraz erdő,
Pusztának öle örökre meddő,
Homokra varázsolsz szemnek zöldet,
A méreg tüdődből rákot köptet.

Monoton tájra zuhanó eső
Egybemossa az éggel a földet,
Agyadban bugyogó mocskos fertő
Szádból okádja a kényszer-csöndet.

Kezed szépíti, mit szemed látott,
Hogy elkerüljed az igazságot,
Mert szájba ecseted szavat nem fest,
Míg színekkel csalsz ocsmányból nemest.

Sírod szélén a barátod várod,
Aki emlékben időtlent keres,
De helyette, csak a csaló áll ott,
Kinek gerince fekve egyenes.

Égő kocsonya tapad a bőrre,
Mielőtt élne, már meg is ölte,
S míg széttárt karokkal feléd rohan,
Zokogva kérdezi: anyám hol van?

Kígyót vedlenek a macskakőre
Felmetszett hasak a sikátorban,
A hatalom lett a morál őre;
– De én egy más világról álmodtam!

A homokszem, csak maradjon sárga,
A világ, hol élsz, ne legyen zárka,
A zöld, akkor lesz zöld, amikor kell,
S ki az égben ül, nem zombit nevel.

A tavasz nem vár hiába nyárra,
Ami tiéd, azt más nem veszi el,
Egy látomásért nem vernek szájba,
Ha nem értesz, torkomnak nem esel.

A fénytornyok nem dőlnek szilánkba,
Mával a tegnap nem száll vitába,
A bódékban nem szárad ki a mell,
Álmodni szabad, ha élni, az kell.

Ha haragod nem megy át lilába,
Ellágyulsz, mint festményen a pasztell,
Mit naponta festesz a képtárba,
Egy színekben pompázó akvarell.

De mind ennek ma nyomát sem látom,
Mindez egy elérhetetlen álom,
Miről is szól ma a fejlődéstan –
Túlélni a hibát, vagy hogy mink van?

Öt százalékból formáltuk eszünk,
Amit százból ma igénybe veszünk
– A maradékkal vajon mit tennék?
Azt hiszem, öt százalék pont elég!

“5%” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nagyon megdolgozott vers ,csupán 5 %-keserüségében !
    Szinte a másvilágon éreztem magam , amig olvastam de ezek a sorok visszaszoritanak a való igazságba!
    Tiiszteletem kedves Attila ……Babu:o

Szólj hozzá!