Szeretem

Szeretem

Szeretem a nyár fülledt délutánját,
mikor az árnyak éjbe foszlanak,
vörösen izzó téglákat a fehér falban,
mikor morogva alszanak.
Tetőcserepek között megbúvó pók
seszínű pókhálót fon
zöldhátú légynek, ki ott légyottra vár .
A ház előtt illatba ájult rózsák tüskéin
fennakadt bágyadt árnyakat,
szeretem, ha felel nekem a vén diófán
a fürge füttyös kis rigó.
Méregzöld gyepen egy röpke pillanat,
pitypang lenge ruháját a szél lefújja.
Tél van, december, mikor láthatom újra?
Fények lebegnek képzeletem felett
angyalok, kik hóba írják a holnapot.

“Szeretem” bejegyzéshez 23 hozzászólás

Szólj hozzá!