A vívódás

A vívódás

Mi lesz velünk e furcsa létben
ha rozoga ,sántító napok keményen
őrlik az örömök hangos mosolyát ,
s vért fakasztanak kötözött sebeken.

Oly bánatos a düledező életünk
hánykolódnak érzéketlen undorok
ég és pokol együtt összefogottan
megtervezik utolsó végszavunk.

Mert bús harcok temetője a Világ,
emberi testek hamvadó emléke,
bilincsből szabadult színes érzelmek
megtépázott szenvedő lángok tüze .

A föld abroszán égőpiros rózsák
bolyongó lelkeknek utolsó szavát
magukba zárják , jóságnak hatalmán ,
szilárdan a békének szürkés rácsán.

Hódolva állunk a zsongó viharban
szemünkben istenek vad szeme
ajkukon el nem suttogott halk imák
múlandó frigyben , szívek álmában.

Mert úgy fáj a szomjazó türelem,
a vérrel tele sírt földnek avarján
egy Világ képe gyökerekbe mélyed
az örökös szomorú örvények felett .

S a törvények ,mik kergetik magukat
árnyakba fogózva meg- meg szakadnak
a gyógyító szerenád jövendőjében
halált gyalázva győztesen újulnak.

“A vívódás” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves barnaby.
    Lehet ,hogy igazad van és többet akartam volna mondani ,csak ezek a sorok egyböl kitörtek belölem.
    Most újra átolvasva sok minden tudnék még irni.
    Köszönöm szépen megtisztelö hozzászólásodat.
    Szeretettel …..Babu

  2. Kedves marinka.
    Jó hallani Cassandra jóslatáról ,bár nem akarom hogy világ vége legyen ,
    csak a világnak ezt a durva menetét akartam ábrázolni versemben.
    Nagyon szépen köszönöm figyelmes hozzászólásodat.
    Szeretettel….Babu

  3. Drága keni.
    Örvendek ,hogy nálam jártál és oly szépen kifejtetted véleményedet.
    Nagyon szépen köszönöm.
    Kellemes vasárnapot kivánok szeretettel…..Babu

  4. Érződik a verseden a gyötródés, a vívódás, a feszültséget szinte tapintani lehet…úgy érzem, még sok mindent nem mondtál el, nem kiforrott ez a vers.. zaklatott, nehéz, még a rimtelensége is ezt támasztja alá. Ez az én olvasatomban. Nagyon szuggesztív, lélekvers. Gratulálok hozzá. Üdvözlettel:b

  5. Kedves Babu!
    "Mi lesz velünk e furcsa létben" teszed fel a kérdést, és felkavaró képekkel magad adsz választ rá. Kicsit Cassandra jóslatát idézi fel bennem, igazat mond, de nem hisznek neki.
    Gratulálok versedhez! Szeretettel, marinka(f)

  6. Kedves babu!
    Jó, erős vers, elgondolkodtató téma. Ez egy új oldalad az eddigi színekhez, hangulathoz viszonyítva – határozottan jól áll neked. Nem alkalmazol hagyományos rímelést, mégis ritmusosak, dallamosak soraid. Szívesen olvastam. Rózsa

  7. [i][color=#cc0066][b][u]Kedves Margaréta ![/u][/b]

    A szerelmes vívódó, és vágyakozó asszonyból most átváltottál egy más komolyabb sorozatba,
    és komolyabb vizekre eveztél, amelyben már kezd Téged is megcsapni a múlandóság szigorú gondolattömege,,,
    Itt már mélyebbre szállnak gondolatid és a jövőd, leendő sorsod kezd aggasztani, mint mindannyiunkát, amikor már elérjük az alkalmatlansági szintünket, és szép lassan kezdünk lecsúszni a pálya másik lefelé induló lejtőjén,,,

    Én ezeket a gondolatokat vettem ki komoly soraidból,,,

    [b]Sok ölelésem közepedte !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!