Circulum absolvere

Circulum absolvere

Tipródó vad futamok és lágy melódiák,
Az élet már ilyen, mint egy kis diák,
Ki szertelen, vad, de tanítható,
Hol felhőn lépked, máskor üreglakó.
Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi,
Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti.
A fényben, csak a sötétség szeme “világít”
Megtörve, széttépve, tiporva bárkit.
Szakad a húr, hullik a billentyűk sora,
Lehetsz akárki! Fenn vagy lent, soha
Ne higgy a látszatnak! Kancsal a mámor,
Hisz ha nem kellesz, kivet magából !
Hiába a szűzi kéz, a lágy melódia,
Csendesen tép, rág az idő vasfoga.
Mire megérted, mi történik veled,
Nem leszel más, csak dőlő sírkereszt,
Melyet felülről nézel, a másik világból,
Vad futamok helyett, fuvola hangja szól

A csend mit eddig úgy szerettél volna
Most nyomaszt! Elrontott léteid sora,
Mi új és új gondolkodásra késztet.
Legjobb lenne hagyni az egészet!
De nem lehet! Még a feladatod adott:
Hibátlanul játszani a kiszabott “dallamot”!