Fohász

Fohász

Éltünk fényben,
élünk a sárban
s harc ára a lélek halála.
Holtvágányon vesztegel
a gyűrött, fáradt idő.
Vonaglik féltérden
a kopott remény.
A szeretet kegyelme
könnyekre lágyítva
morzsákat osztogat.
Szénné égett szégyenpír
fedi be arcomat.
Sóhajtól sivár a szív.
E vad világ felett,
irgalom Istenem!
Adj békét és reményt
Karácsony éjjelén.

“Fohász” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon szép Fohász, drága Ica!
    Szívvel, szeretettel gratulálok! Rózsa(l)

  2. Drága Icus! …Úgy legyen!
    Versed beleégett a lelkembe. Mindent sorra vettél, ami fontos egy ember életében, és őszintén, kendőzés nélkül nyíltál meg. Az olyan megnyugtató, hogy más is azt érzi, amit én. Remélem fohászod ( ami szerintem nagyon sokunké) meghallgatásra talál!
    Szeretettel ölellek Rózsa

Szólj hozzá!