Bűn
A világ, az élet, a korom,
Ott nyugszik zöld rétű dombokon.
Virágok illatát már nem érezhetem.
Az egész szörnyű világ ott nyugszik lelkemben.
Míg fekszem rétek rejtekében,
a testem már nem, de lelkem fent él a fellegekben.
Fény már nem érintheti arcomat.
Többé nem látok mosolygós arcokat.
Föld takarja el testem örök időkre.
Elvinnék minden tudás, mit senki se keresne.
Ott megtaláljátok magatokat s éreztek majd, ha bejárjátok a dombokat.
Síromat meg nem találjátok, mert az ott van, ahol a bűnt írtátok.
A bűnt, mely embereket temet el, s népeket emel fel.