Karácsony

Karácsony

Karácsony voltál nekem
csendes, és voltál nekem
keserves, mert ajándékot
vártam mint gyermek.

De nem volt, és semmi sem
csak hullt a hó csendesen.

Szikrázó napsütésben,
angyalként feküdtem a
hóban magamban, mert
megfagyni akartam, nem
szeretsz úgy gondoltam.

És anyám sírva vitt be
a szobába, szipogva
mondta, mit gondolsz
te buta lányka, és rajzolt
nekem egy nagy szívet,
és ráírta a nevemet.

Csendesen tartott karjába,
azt mondta nem rád
haragszik a Jézuska,
de most nem jutott a
gyerekeknek ajándékra.

És senkinek, mert iskolát,
meg hidakat építenek,
mit lebombáztak a csúnya
emberek, ugye megérted.

Már szeretem azt a csendeset,
azt az ajándék nélküli ünnepet,
anyám könnye itt maradt örökre,
karácsony estéjén megcsillan szemembe.

Kondoros 2016 december 18 Oláh Péterné Jantyik

“Karácsony” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!