Igéző
És dörög az ég,
és hűs szellőt fúj az alvó tóra.
A júniusi délutánban,
első – jóleső, mézes csókja.
És múlik a meleg,
az enyhe tőr fel szüntelen.
Hűvös estnek nézünk elébe,
meghallgattatott a kérelem?
Gyümölcsösök,
és sok ezernyi fa ága.
Fellélegzik most,
egy jó esőre várva.
Esőre, :
Melynek minden cseppje arany.
S lám mily mogorvák a felhők,
de még hogyan!
Állunk a tónál,
kívánságunk lessük.
Két kitárt karunkkal,
szinte az eget is megöleljük.
Pirosodó édeskés cseresznye kezünkben,
színe mint arcunk boldogsága.
S átfut a szél közöttünk,
megtért,e széles síkságra.
Eső lesz!
Könnyeznek majdan a felhők végre.
Barátaink messziről megjöttek – újra,
e fekete ködmönös tekergők.
Egy riadt madár hívja párját.
E falu megint álmot él.
A föld, a termés, a nép,
hisz, szeret, és remél…
Oldjátok hát meg feszültségtek,
kínlódó hűs felhők,ti nagyok !
Otthonunk,eme tàj fölött,megnyugvàst leltek.
Sírjatok hàt csak békében…Sírjatok !
Kisizsàk ; 1995. Június 1. Csütörtök.