NŐVÉREMHEZ

/…betegágyban fekvő /
NŐVÉREMHEZ

Bensőmben jeges rémület
Félek, hogy elveszítelek
Szenvedésed húsomba vág
Téged magához láncol az ágy

A mozgás öröme elrepült
Testi erőd úgy meggyengült
Kedves szavaid' alig érteni
Hogy lehet józanul elviselni?

Úgy szeretném fogni a kezed!
Minden percben ott lenni veled!
Átvállalni mély fájdalmadat
Szorítani gyenge válladat

Oly nagyon rossz így látni téged,
de jobban fáj, hogy semmit érted
tenni, sajnos én most nem tudok
Éjjel gyógyulásodért zokogok.

Bensőmben feszül a félelem
Imára zárul mind a két kezem…
Hetven évet éltél meg velem
Maradj még sokáig mellettem!

Eger,2016.dec.13. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“NŐVÉREMHEZ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm Icám!
    Remélem, még jó ideig minden rendben lesz…de azzal is tisztába kell lennem, az idő mindenki felett eljár, s nincs ellene mit tenni.
    Szeretettel ölellek Rózsa

  2. Meghatóan szép versed tele aggódással kedves Rózsa!
    Kívánok én is gyógyulást vagy enyhíteni a fájdalmat.(l)
    Áldott ünnepeket kívánok szeretettel: Ica

  3. Drága Gitta!
    Valóban nagy a bánatom, mert nővérem( aki 12 évvel idősebb nálam) korán elhunyt édesanyám (28. éves voltam, mikor ő távozott közülünk) helyett mindig betöltötte ezt a nagyon sokrétű, nehéz tisztet is. Úgy fizikálisan, anyagilag, mint lelkileg is támogatott, segített, szeretett helyette, és testvérként is. Egy ideje nagyon beteg, és én csak rimánkodni tudok a magasabb rendű hatalom kegyéért, hogy ne vegye el őt tőlem, és szeretett családjától. Tudom, hogy egyszer "minden dalnak vége", de úgy akarom, hogy "EZ" még sokáig szóljon, mert egy végtelenül jó, mindenkihez kedves, segítőkész ember volt egész életében.
    Köszönöm, hogy olvastál, együttérzésed vigasz. Szeretettel ölellek Rózsa

  4. Kedves Vadvirág,
    Szomorú , szinte kilátástalan helyzetet vázolnak megrendítő soraid…
    Nehéz ezt a terhet, gondot, féltést az Örömünnep napjaiban hordozni.
    Kívãnom a legjobbakat, òszinte üdvözlettel,
    B.

Szólj hozzá!