Kis fenyőág Szentestén
Szentestén átsuhantam
ablakod résein,
asztalodra tettem egy kis fenyőágat.
Abban a kis fenyőágban,
a tűlevelei között én vagyok.
Ne félj, ha kezedbe veszed,
nem bök meg, csak én
simogatom szép ujjaidat.
Ágyadon ülsz, drága
szívedből szeretet árad.
Gyönyörű arcodra
könnyeid gurulnak
két szép szemedből.
Észrevétlenül odaosontam melléd.
Könnyem csordul az örömtől,
hogy láthatlak.
Leguggoltam eléd, derekadat átöleltem.
Könnyeidet óvatosan letöröltem.
Drága kis kezeidet, amíg csak lehetett,
óvatosan fogtam.
Aztán kimentél szent
karácsony ünnepét ünnepelni.
Én pedig itt maradtam e
szeretetteljes ünnepen,
a fenyőág közé bújva,
hogy örökké óvhassalak.
2016. december 17.
Kedves vers, mély érzelmeket árul el…csak azt nem kihez íródott. Hát legyen ez a te titkod, ha így akarod. Célszemély nélkül is hatásos.
Szeretettel olvastalak Rózsa