(Vae victis)
Kupacokban száradó ágak.
Vésd észbe: Ha megfélemlítik,
lakhelyébe nyúlsz, védekezik!
Akkor bíz a vipera, támad.
Ne légy hát könnyelmű, tudjad, ha
tüzet raksz, lehet ott vipera!
Ha megzörgeted az ágakat,
készülhetsz rá, a kígyó harap!
Két pontszerű sebből áll a marás.
Feldagad, és roppantul fájdalmas.
Következhet erős szívdobogás;
jön szédülés, gyöngeség, fejfájás!
Így hát VIGYÁZZ! A TŰZZEL NE JÁTSSZ!
Mert ha fellobban a rőzseláng,
a viperák fészkük elhagyják,
hogy szerzett helyüket megtartsák.
Álnok kígyó nem adja könnyen magát,
támadásba szólítja derékhadát.
Harcolsz, azt hiszed, már te vagy a győztes;
ám nincs kegyelem, s “Jaj, a legyőzöttnek”!
Légy résen, tartsd hát rajta szemedet!
A küzdelmet csak így nyerheted meg.
(Kr. e. 390-ben egy Brennus vezette gall hadsereg tönkreverte Róma csapatait az alliai csatában. Ekkor hangzott el:Jaj a legyőzötteknek! Brennus mondását a mai napig is használjuk.)
Budapest, 2016. október 21.
Drága Rózsa!
Szíves olvasásod nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Edit (l)
Drága Edit!
Nagyon jó a versed, szívvel olvastam.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)
Köszönöm szépen kedves Barnaby!
Szeretettel kívánok Neked is Boldog Új Évet!
Edit
szép hasonlat, allegória, metafora…érthető, és kellően okító is. Vannak még hazánkban homoki viperák kevés számmal, de ők nem vándorolnak el élőhelyükről gyakran…gratulálok versedhez, Boldog Új Évet kívánva. Tisztelettel:B:)
Kedves Gergely!
Nagy szeretettel köszönöm értő-érző olvasásod!
Számomra sokat jelent véleményed!
Igen – versem jelképes figyelmeztetés – bízom benne, hogy gondolatébresztő szándékom mások is értékelni fogják.
Szeretettel várom a Te versedet is!
Edit