Fodrok
A sors hullámai csapkodnak testünkön,
ruhástul úszunk át létünkön,
s mégis reszketünk:
süllyedünk-emelkedünk,
újabb és újabb cseppekkel ismerkedünk,
csodálva nézzük magunk,
míg élünk, egyre csak áramlunk,
tán lélegzünk, míg vagyunk,
e különös-rettegett tengerben
végezzük.