MÉG MIT LEHET… MÁR MIT NEM LEHET…

MÉG MIT LEHET… MÁR MIT NEM LEHET…

MÉG LEHET
szekered
elé fogni
az éppen arra fújó
kósza szelet,
és mint orkán,
mely üvölt a tagadás
torkán,
hangod hallatod
rímek erejéig
kedved elejétől
végéig.

Még lehet
leülni egy padra
öledbe téve kezed,
s csak úgy,
bámulni a napba
cél nélkül,
míg az ég fölötted
felhőtlent kékül.

Még lehet
használni
az eszed,
de kimondani csak néha
mered,
mit gondolsz
a zagyvaságról,
ha cseresznyézel
a közös tálból,
s míg magot pöckölsz
saját orrodra,
azt hiszed, nem te,
hanem a világ
a goromba.

Még lehet
bögrében sűríteni
a tejet
aprózott kenyérrel,
s mit szádban
érzel
a fogaid közt átszűrt
egyhangú péppel,
az íztelenség
mai formája,
ami ízlésed naponta
újra formálja.

Még lehet
hazudni
neked,
hogy minden jól van,
ahogy van,
mialatt a cifra
rongyban
magát kínáló virtuális
test
agyadba hamis képet
fest,
és pompában kisülve eléget
valót,
mintha egymáshoz ért volna
anód és katód.

Ma lehet még
elválni attól,
ami nemrég
kelt ki a magból,
s minek része a volt,
mint égnek a hold;
nélküle nincs
se apály se dagály,
a madár is eltéved,
rossz irányba száll,
hiába keresi
fészkét,
mert hamis az agyba égett
térkép.

Még lehet
csodálkozni azon,
ki kit szeret és kit nem szeret,
vagy az utcasarkon
egy fennhéjázó fazon
koldus arcába pofátlan
mért nevet;
elfordulsz,
hisz mindehhez nincsen
közöd,
mert sorsod még szembe
nem köpött,
és szádba sem nyomott
csendből szorított
öklöt.

Még lehet
lesütni tekinteted
a sóval cserzett
bőr elől,
míg lassan várfalad
bedől
a nekifeszülő
vád alatt:
magadnak mért nem üzentél
hadat,
s osztozni mért nem vagy
képes!
a jelenből jövőt majd mi
képez,
a szándék vagy a
kényszer?
Mit egyszer megteszel,
azt gondold meg
kétszer!

MÁR NEM LEHET
elkerülni a magban rejtőző
izotóp-telet,
az utolsó vérfertőző
vacsorát,
és a testedben bomló
magzatot,
kit öled holtan magából
kiokád,
s kiben a sírás kíntól
hallgatott.

Már nem lehet
tisztára mosni
a kezet
a rátapadt szennytől,
hiába jött le angyalod
a mennyből,
csak pokolban érzed
jól magad,
hisz hűséges társad csak
ott akad.

Már nem lehet
különbséget tenni
jó és rossz között;
ha hasznod
szemernyi,
alakod máris
maskarába öltözött.
Vállad fölött hátranézel,
ki követ sunyin
kezében késsel?
és a naponta visszatérő
remény,
hogy a következő rúgás
nem lesz olyan
kemény.

Már nem lehet
hinni neked,
hogy a földön
megteremted
a mennyországot;
a pokol ajtaját
magadra zárod,
Istennel és
Luciferrel
egyszerre ropod
haláltáncod.

Már nem lehet hinni a
jósnak sem,
ma többet lát nála
a vakszem,
csikóban nem nyerít
szilaj csődör,
a holnaptól izzadsz
és nem a hőtől,
mely felemészti a
perceket,
és falra égeti árnyékként
gyermeked.

Bűnt ismételni nincs
esély,
mert ki megbocsájtana,
az holnap már
nem él,
a lehetnek eltűnik
szándéka,
és ami rád vetül,
csak alak nélküli
árnyéka
az elmulasztott
esélynek,
melyben örökké
élnek,
kik rád az árnyékot
vetették,
és rájössz,
itt te nem voltál több,
csak egy hívatlan vendég.

“MÉG MIT LEHET… MÁR MIT NEM LEHET…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hello Keni!

    Hálás vagyok kimerítő és szinvonalas elemzésedért, amelyben mindkét versből kivetted a lényeget. A témák lassan simulnak az életkorhoz, de gondolom, ezt Te is hasonlóan látod és gyakorlod.

    Üdvözlettel

    Attila

  2. [b][color=#cc3366]Kedves Attila !

    Versed jól megírt sok helyen igen blikkfangos és hangzatos beszéd magadból és a környezeti világról, ami folyton változik és se ember se madár ma már nem képes alkalmazkodni lassan semmihez,,,

    Olvasmányos e vers, nem csak humoros, de itt-ott néha szarkasztikus,,,,,

    *Még lehet
    hazudni
    neked,
    hogy minden jól van,
    ahogy van,
    mialatt a cifra
    rongyban
    magát kínáló virtuális
    test
    agyadba hamis képet
    fest,
    és pompában kisülve eléget
    valót,
    mintha egymáshoz ért volna
    anód és katód.* – csak egy a példának okaként,,,

    Hatalmas gondolati és variációs logikai erővel bírsz átfogni sorban és logikusan olyan dolgokat, amire hétköznapi ember nem képes, – azt hiszem,,,

    Én ezt a könnyűnek és átlátszónak tűnő, mégis komoly gondolatokat magába foglaló versedet nagyon is élveztem és számomra még szórakoztató is volt ,,,

    Üdvözlettel !

    – keni –
    [/color][/b]

Szólj hozzá!