Ha vak lennék

Ha vak lennék

(Evokáció Rilke, Rainer Maria: Oltsd ki szemem című versére.)

Ha vak lennék is, mindig arcod látnám.
Süketen is csengő kacajod csodálnám.
Szemed fénye oszlatná a sötétet,
Hangod bársonya irányítaná a léptet,
Mely hozzád vezetne mindig minden úton.
Ha lábam nem vinne, majd a földön kúszom.
Vakon, süketen is te lennél fényes napom.
Áldanám a sorsom, hogy te vagy a csillagom!

“Ha vak lennék” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Remekül idézted fel, és dolgoztad át ezt a verset. Megható, és gyönyörű, Rózsa

  2. Kedves Gábor!
    Szeretettel olvastam szép gondolataidat.
    Boldog új évet kívánok.Erzsi

Szólj hozzá!