ÚJÉVI LÁTOGATÁS…

ÚJÉVI LÁTOGATÁS…

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez ÉVBEN IS LEGELŐSZÖR
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én mégegyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom,
Úgy engedem be.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
– Kedveseim –
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nem sokára Veletek leszek.

2017 01 01

“ÚJÉVI LÁTOGATÁS…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [center][color=#990066][b][i]Kedves Vendel ![/i][/b]

    Megindítóan szép, és egyben szomorú is a versed,,, – megértettelek !

    [b]Üdvözöllek !
    [/b]
    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!