Csillagom
Messze még a derengés…
egy csillag néz rám, fényes,
kacsint rám, mert… hozzám tartozik,
ismerem, kapcsolatunk édes…
Nem fázom, sőt melegsége
mesebeli távolból is szinte éget,
ha gyerekkoromban bűnös voltam,
akkor éreztem e hevülékenységet.
Mintha szólítana… útitársam ő,
és szeretem, mert emberséges…
Vajon hányan választották ki,
csak azért, mert ily bensőséges?
Hányan látják és hányan fedezték fel,
hányan beszélgetnek vele –
én féltékeny vagyok!
Mert nem hiszem el, hogy másoknak is
pont ez a csillag kell, talán ők
maguktól is nagyok!
Kedves Keni, ez csak egy gondolat, nem kell komolyan venni ezt a féltékenységet. Ha minden vers minden szava egy az egyben natúr igazság lenne és semmi képzelet, semmi fiktivitás, semmi álomféle nem lenne benne, akkor sokkal kevesebb írás születne.
Azért köszönöm szépen, üdvözlettel: Magdi
[center][color=#6600cc][b][i]Kedves Magdolna ![/i][/b]
Ne légy féltéken másokra és a csillagokkal szemben, hiszen azok mindannyiunk miatt ragyognak ott fenn az égen,,,,
Versed érdekes, de megszokott ihletésű, his a csillagok is hatással vannak ránk ,,,,
[b]Szeretettel !
[/b]
– keni -[/color][/center]