Vonaton

Vonaton

Sík mezők, sűrű erdők.
Fényes bálok, édes lányok, integető kendők.
Füstös vonat, üres kabin.
A nap lemenőben áll odakinn.

Vonat ablakából csodás a látvány.
Az este, mint kóbor vándor néz rám.
Az éjszakába bámulni, nézni a csöndes eget,
Házak lámpáit, mint megannyi mécsest, fényjelet.

Az első osztályon kellemes a pihenés és a mulatság.
A másodosztályon kevés a hely, nagy a zsúfoltság.
Vén kalauz bandukol a sötét vonaton.
Kezében lámpa, a vonat csak kattog monoton.

“Vonaton” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [color=#990000]Kedves Balázs !

    Hangulatos, – kedves a versed, mely tetszésemre volt !

    [b]Üdvözöllek !

    [/b]- keni -[/color]

Szólj hozzá!