Ringató

Ringató

Hull a télnek vattapelyhe,
mintha csendje dajka lenne,
égi dallal fonja át
s táncba rejti sóhaját.

Hull a pelyhe, mint a jó szó,
gyönge fénye ringatózó,
gyors az este, már közel,
hűs nyugalma átölel.

Jössz, s a bánat eltemetve,
szép fejed ma hajtsd kezemre,
míg a szádat kortyolom
fény leszek, s te: otthonom.

“Ringató” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa és Teri, örömmel olvastam a hozzászólásaitokat én is.:) Köszönöm szépen a versre szánt időtöket!

  2. Kedves Zina!
    Nagyon szép a versed ! Szinte látom és érzem a szép gondolataidat.
    Szeretettel:K.Teri

  3. Kedves Zina!
    Szépséges versedet örömmel olvastam.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  4. Millió köszönet kedves Virág, Icu és János, hogy nem hagytátok szó nélkül. Virág, ez nem tündérmese, hanem a valóság! 😉 János, örülök, hogy idehoztad József Attila Ringatóját is, pont a neve napján.:)
    Puszi és ölelés

  5. "Holott náddal ringat,
    holott kikelettel,
    csókoljon téged
    igaz szerelemmel!"

    JA

  6. Drága Zinám!
    Pár keresetlen sorból nem mindenki tud szívbe markoló "szimfóniát" alkotni, ami tündér mesékbe ringat. Neked sikerült. Gyönyörűséges ez a költemény, és ez a szó mindent elmond, arról az érzésről, ami bennem szárba szökött olvasásakor.
    Köszönöm az élményt. (vad)Virág

  7. Köszönöm, hogy olvastátok és hozzászóltatok! Örömmel láttalak Titeket, kedves Edit és Ica! 🙂

Szólj hozzá!