És véget ért…

Összes megtekintés: 351 

És véget ért…

És véget ért a felvonás.
Àtálmodott, csókos alkonyat.
Melyben úgy szerettelek, mint még senkit,
s most végtelen réteken járok utánad.

És véget ért ;
Izzó lávaként feltörő.
Testem korbácsoló,szűnni nem akaró,
engem búcsúztató könnyeidnek árja.

És véget ért, egy következő hűvös hajnalon,
arcomat kényeztető csókjaidnak szenvedélye.
Bársonyos tested testemhez simulva…
Lágyan simogató édes nyári fuvallat.

És véget ért még :
A megválaszolatlan kérdések.
A meg nem tett vágyakozások között eltévedt…
Az öröknek hitt- boldog szerelmünk…

Kisizsàk ; 1995. Július 6. Csütörtök.

“És véget ért…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves mindannyiótok.Nagyon köszönöm szép soraitok,amelyeket
    versemhez írtatok,és hogy olvastàtok.
    Mindig boldogsàggal tölt el ha làtom véleményete ahogy
    megnyitom az oldalt.
    Annyira jó hogy vagytok.
    Köszönöm még egyszer.
    Tisztelettel. Bakos Attila Péter.

  2. [color=#990000][b][i]Kedves Petru ![/i][/b]

    Sajnálatos és szomorú vége lett,,,,
    Egyetlen szerelem sem tart igaziból örökké, mert a kémia egyszer valamelyikünkben kiég,,,

    [b]Hű híved- olvasód !
    [/b]
    – keni -[/color]

  3. …kár, hogy így történt, de nagyon szépen örökítetted meg ezt a szomorú pillanatot.
    Szívesen, és együttérzéssel olvastalak Rózsa

Szólj hozzá!