Jég-veszély
Jég-fondant simul
a csupasz akácfákra.
Itt-ott túlcsordul.
Túlsúly… elfedett a kín.
Becsap csillogó felszín.
Hasad gyönge ág,
veszejti a jég-burok,
s csábos jég-ruhák.
Lehull a gyönge, beteg.
Tavaszt erős éri meg.
Zörej, halk neszek,
s mindenféle vadnyomok,
csak élet-jelek.
Lüktető életösztön
keres, kutat a földön.
Egy bezárt szabad…
víz a jég-tükör alatt.
Csendes kispatak.
Lassítja fagy, jég-teher.
Ez az út, szokott meder.
Hófödte, büszke
fenyő ágon kismadár.
Nem szúrja tüske.
Érzi? Várom. Visszaszállt.
Nem féli a fagyhalált.
[center][i][color=#cc3366][b][u]Kedves Ilona ![/u][/b]
Igen télen az állatok ki vannak téve a jég veszélyétől, mert ivóhelyük, kinn a szabadban a tavaknál, a vadonban – kis befagyott patakokban állóvizeken, még a nagyobb vadak se jutnak ilyenkor vízhez, ha az emberek nem gondoskodnak róluk- nagy odafigyeléssel,,,,
A háziállatoknak és a kerti agglomerátumban már az ember odafigyeléssel nem csak a házi állatit itatja, hanem ad enni és inni is a madaraknak is,,,,
[b]Szeretve !
[/b]
-keni – [/color][/i][/center]
Kedves Ilona!
Hát igen, a télben is benne van a fagyhalál, mint a forró nyárban, a tűzhalál.
Szeretettel: Viola (f)