Fényt kérek

Fényt kérek

Valami kialudt, a fény
mi mindég ott ragyogott
az ég peremén.
Valamit keresek, de
nem látom csak a sötétet.
Valaki elvette a szemből
a világot, de ki tette?
Mi ez a félelem a szívemben,
nem értem, lépdelek, de
félek, hogy rossz helyre
lépek, fényt kérek.
Fénytelen világom,
magamat sem látom.
Merre tart világom,
valaki elmondja,mert
most minden olyan furcsa.
Fényt kérek, csak egy napra.

Kondoros 2016 december 20 Oláh Péterné Jantyik Egy szomorú napra emlékezve

“Fényt kérek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike sajnos vannak ilyen napok hogy "elveszik"a fény de mindig virrad új reggel…szomorú de szép versedhez (l)gratulálok Anikó:)

  2. Keni,nagyon szomorú nap volt.Nővérem férje elvesztette szeme világát. Zöld hályog.Nem jó nézni,nem jó érezni,egy örök mozgó ember,aki még nyolcvan évesen is bicajozott rendesen,pávakörben énekelt.
    –és egy este,miután a felesége kezébe adta a telefont ,megvakult.Menthetetlen.Senkinek sem kívánom.
    Velük él dédunokájuk,kinek a neve Zoé,ami életet jelent,most ő vezetgeti néha a Tatókát.Így hívja.
    Nos ezt írtam le akkor hirtelenjében mikor megvakult.Szomorú.
    🙁

  3. A fénytelen napok megmérgezik az életünket. Tudom, van részem benne bőven.
    Kívánom, hogy a Te világodban is mindig süssön a Nap, és fény melegítse a lelked.

    Szeretettel olvastalak: Icu(f)

  4. [center][i][color=#cc3366][b][u]Kedves Rzsike ![/u][/b]

    Ez egy szomorú napra emlékezve – éppen egy megfelelő félelmetes vers lett,,,

    [b]Szeretettel !
    [/b]

    – keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!