Boszorkányos vad szeleknek

Boszorkányos vad szeleknek

Száz árbocból, mely naponta
csendes révből vízre rendül,
hány törik szét, összerontva
vad szelektől, fergetegtől.

Vándormadarak hadából,
húzván tájakon keresztül,
tengerek mélyére hány hull,
fergetegtől, vad szelektől.

A szerencsét hajkurászod, vagy
eszményeid követnek el,
sújtolásig rád találnak
boszorkányos, vad szelekkel.

Gondolatod úgy sem értik,
mely világol énekedben:
szállj csak ringatózva váltig
boszorkányos fergetegben !

“Boszorkányos vad szeleknek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [center][i][color=#cc3366][b][u]Kedves Csaba ![/u][/b]

    Ez a vers az ember kihívásait, sőt a madarakét is, amit az ösztön hajt más tájakra a kényszerhelyzetek következményeit jól bemutató szerencsétlenségek szemszögéből jelenítetted meg….
    Igen jól elrendezett refrénes versed szívesen olvastam !

    [b]Üdvözöllek !

    [/b]- keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!