Boszorkányos vad szeleknek
Száz árbocból, mely naponta
csendes révből vízre rendül,
hány törik szét, összerontva
vad szelektől, fergetegtől.
Vándormadarak hadából,
húzván tájakon keresztül,
tengerek mélyére hány hull,
fergetegtől, vad szelektől.
A szerencsét hajkurászod, vagy
eszményeid követnek el,
sújtolásig rád találnak
boszorkányos, vad szelekkel.
Gondolatod úgy sem értik,
mely világol énekedben:
szállj csak ringatózva váltig
boszorkányos fergetegben !
[center][i][color=#cc3366][b][u]Kedves Csaba ![/u][/b]
Ez a vers az ember kihívásait, sőt a madarakét is, amit az ösztön hajt más tájakra a kényszerhelyzetek következményeit jól bemutató szerencsétlenségek szemszögéből jelenítetted meg….
Igen jól elrendezett refrénes versed szívesen olvastam !
[b]Üdvözöllek !
[/b]- keni -[/color][/i][/center]