Az őszi táj
A nyár megcsillogtatta napsugaras köpenyét.
De már az ősz felfestette az erdő új színét.
A fák lehullatják leveleiket,
Mint szerelmes pár a félelmeiket.
Megállok most egy pillanatra csodálni a bámulatos tájat.
Csak te kellettél, hogy szemeimet kitárjam.
Őszi táj. Kalanddal teli.
Hegyeidet rútság át nem szelheti
A csöndet most egy őz riasztja fel.
Fejem fölött vadgalamb énekel.
Ha túrán járok, valamit nem felejtek el,
A táj a völgybe visz, de csúcsra emel fel.
Köszönöm a kedvességet 🙂
[center][i][color=#993300][b][u]Kedves Balázs ![/u][/b]
Szépséges impresszionista versed még komoly mondanivalóval is rendelkezik a végén, ami emeli a vers hasznát és báját !
[b]Szívesen olvastalak !
[/b]- keni -[/color][/i][/center]
Köszönöm szépen
Vadvirág.
Tetszetős, érzelemmel teli vers. Tetszéssel olvastam. Rózsa