A CIRKUSZ

A CIRKUSZ

Kik vagyunk mi évek óta?!
Csillogó, cirkuszi este?
Egy bukfencet vető bohóc,
fagyott vicc, arcára festve?

Kinek rikító mosolya
harsogó hahota ára,
s a tovasurranó bánat
pecsétet nyom homlokára?

A harsány konferanszié
reflektorban hamis varázs?
Bűvész, ki saját sebében
turkál, mint hitetlen Tamás?

Félelmet szülő idomár,
csattanó ostorral kézben?
Bőrömön sarjadzó sebek? –
fájdalmuk már alig érzem!?

A közönség elcsendesül,
míg porondon egy fénycsóva
fókuszában a jelenünk
múltunkat szemünkre rója:

A háló fölötti szaltót,
cilinderbe rejtett nyulat,
az olcsó, sarki trükköket,
amin csak a csaló mulat.

A körben futó lovakat,
– benne rejtve a végtelen -;
szájukba vágó zablával
magunkat meg nem fékezem.

Lovunk csak magáért vágtat,
értelmetlen, körbe-körbe,
míg a kör közepén állva
gúnyt űz belőlünk egy törpe.

Egy senki, egy gonosz pondró,
kinek mutatványa álca;
a taps vasból, mert kezében
félelem a varázspálca.

Ki porondon, ki tribünön
játssza el kapott szerepét:
lehetsz vicsorgó tigris vagy
két lábon táncoló menyét.

Megtűrt, hétvégi apa és
ölében visongó gyerek,
kiokádott tűz, vagy fakír
hátát csiklandozó szegek.

Az, aki a trágyát söpri,
zsebekben matató kezed;
leköszörült tépőfogak,
és közéjük dugott fejek.

A közönség és artista,
mindez a mulatság része;
Hogy majd ki nevet a végén?
– talán sosem vesszük észre.

A törpe nevet a végén,
mert mi későn kaptunk észbe!

“A CIRKUSZ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Az embereket így felruházni….felismerni, kiismerni.A cirkusznak csak így lehetne véget vetni.

  2. Hello Keni!

    Igyekszem úgy írni, mintha képet festenék vagy zenét szereznék. Természetesen a tartalomról van saját elképzelésem, hiszen legtöbbjük valamilyen apropóból írodik, de úgyanúgy mint egy képnél vagy egy zenemünél, ha valaki megnézi vagy meghallgatja, máris megváltozik a tartalma, kibövül az olvasó tapasztalatival, élményeivel, szemléletével, egy új mü születik mindig újra és újra, mindig új megfejtésekkel. Nekem ez teszi izgalmassá a költészetet. Az olvasó nélkül egy vers sohasem létezhet!

    Köszönöm a sokszori elismerö hozzászólásodat

    Üdvözlettel

    Attila
    Trierböl

  3. A cirkusz társadalomkritikájának tisztelettel adózom. Tetszenek a metaforák!
    Gratulálok a most is színvonalat képviselő munkához, marinka 🙂

  4. [center][i][color=#993300][b][u]Kedves Attila ![/u][/b]

    Mindig nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvasom, és elemzem a verseidet, melyben sok groteszkelem van egyszerre jelen, mindig más-más arcot – álarcot öltve, sok iróniával, gúnnyal és nem tréfával…
    Te jól ismerheted az emberi elme gondolatmenetét – úgy általánosságban.- hiszen a legtöbben mi is átlag emberek vagyunk és lassabban gondolkodunk, ezért van a végére hagyva a nagy csattanód,,,,
    Versed többoldalú, és megközelíthető, de az igazi megfejtője mi mindenre gondolsz közbe, csakis Te lehetsz !

    [b]Gratulálok ![/b]

    – keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!