A tél

A tél

Jégvirágot fest tél fagykeze,
ezüstjét napsugár színezi.
Ragyog a fény, de nincs melege,
szél a száraz avart kergeti.

Nincsen a földön hótakaró,
fázva dermednek a gyűrt rögök.
Az idő járása rendhagyó,
varjúcsapat károgva köröz.

A fáknak sincs téli ruhája,
ami a hidegtől védené.
Kopasz ágakat a szél rázza,
havat várva néznek felfelé.

Az idő, nap-mint nap továbblép,
fagykérgét töri majd a tavasz.
Addig még jogával él tél,
hullathat még az ég sok havat.

(2017-01-07)

“A tél” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. [center][i][color=#993300][b][u]Kedves Rózsa ![/u][/b]

    Igazi téli – fagyos vers szépen megírva, és képiesen elénk tárulkozik ennek az évszaknak a komoly ereje !

    [b]Szeretettel !
    [/b]
    – keni -[/color][/i][/center]

  2. Kedves Rzsike!
    Köszönöm szépen kedves látogatásodat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  3. Kedves Teri!
    Köszönöm szépen olvasásodat. Igen, így igaz, most van az ideje.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Drága Ica!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat. Bizony nagyon kell és meg is érkezett.
    Szeretettel: Rózsa(l)

  5. Kedves Babu!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  6. Kedves Tibor!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Kedves Rózsa!
    Itt van a tél…….!"A kutya nem eszi meg a telet!" Szokták mondani a régi öregek!!!
    Örülnek a gyerekek!!!
    Én is örülök…szeretettel:Teri

  8. Kedves Rózsa .
    Nagyon szép téli versedhez szeretettel gratulálok !
    Tisztelettel….Babu(f)

Szólj hozzá!