Amikor megérintem /Szonett/ képvers
Amikor megérintem édes arcod
suttogó szóra lángolni vágyok
fénylő szemed tűzében hintázok
megbűvöl ölelő karod és hangod.
Te vagy a lelkem csillogó tengere
a szerelmes szívem ékessége
az élet szép tavaszi reménye
lényed fájó múltunk édes fellege.
Ha nem láthatlak még a nap is vérzik
nélküled sötét a nappali ég is
emlék percek örökké tartanak.
Kiálltok az égre, de Te nem hallod,
köszönöm az életnek, amit adott
múlt, szerelem, örökké velem vagy!
Kedves,szerelmes versed,talán vissza hozta kicsit a múltat Marinka.
Élvezettel olvastalak, tetszett a versed! marinka(f)
Kedves Keni!
Köszönöm,hogy olvastad versemet és tetszett!
Szeretettel:Margit:)(f)
Kedves Ica!
Köszönöm a gratulációdat!
Szeretettel:Margit(f):)
Kedves Zsófika!
Köszönöm,hogy tetszett a versem!
Örülők,hogy olvastad!
Szeretettel:Margit(f)
Kedves Margaréta!
Nagyon köszönöm,hogy itt jártál.Majd én is felkereslek.
Köszönöm,hogy tetszett a versem!
Szeretettel:Margit(f)
[center][i][color=#993300][b][u]Kedves Margit ![/u][/b]
Olyan kedvesen ölelkezős ez a szonetted, hogy egészen magával ragadott !
[b]Gratulálok !
[/b]
– keni -[/color][/i][/center]
Szép szonettedhez szeretettel gratukákol, tetszett!(f) Ica
Kedves Margit !
Nagyon szép gondolatokat ébresztett benned a kép. Kétszer is elolvastam, és próbáltam kitalálni vajon mit ábrázolhatott a kép. Egy gondolataiba merülő alakot , mely akár lehetett férfi, vagy nő is? Mindenesetre attól szép , hogy így is ,úgy is megállja a helyét bármelyik nemű ember olvassa.
Szeretettel grat, Zsófi.
Kedves Margit .
Szép szerelmes versedhez szeretettel gratulálok.
Tisztelettel(f)….Babu