12 + 1

nevetni szabad
rajtam
de inkább rajtad
a bajban
vagy ha fejeden
vaj van
hogy ne lássák
gyengeséged
ha az igazság
eléget
a szabad szó
máglyáján
hát röhögj
másnak a
kárán
de semmi sincs
ingyen
álcázott
illem
gúnyod
a hitben
szószerint
most a víz
egyszer
vérré vált
s a szennyel
megtréfált
közöny
vissza
nem köszön
a kulissza
saját arcod
csak folytasd a
harcot
de a “miért?”
ráfagy a szájra
és az itt hagyott
árva
csak kérdi
ott az
a férfi
a halott
mért pont
az ő apja
a harctéri front
egy újság lapja
néhány gügye
kusza vonal
mely mindenki ügye
lett hirtelen
egy üzenet?
egy intelem?
háborút üzenek
neked és nekem!
ez ismétlődni
fog
hisz
az ember az
ok
te most aztán
megmutattad
apám!
az egész világot
szaván
fogtad
majd oktatni
iskolában fognak
keleten és nyugaton
büszke lehetsz
de nagyon
de mi hasznod
belőle
egy nemzet
hőse
lettél néhány napra
de ha egy hét eltelt
jót röhög majd rajta
és a nap is újra felkelt
nem változik
semmi
a koldus sem kap
enni
– ó te égi cenzúra –
Mózes és Mohamed
ezt írta?
melyet egy ceruza
fecni papírra
rajzolt
s mit reggeli közben
mint arcra kent
vigyort
a megszokott rend
szemétbe könnyen
kiszórt

az egész egy jó?
geg volt

mi megmarad
néhány agyban
egy kérdés
ami
megválaszolatlan
– ezt így nem szabad
hagyni! –

MEGÉRTE EZ?

Egy árvát kérdezz!