Óriások
Mi döng az éjben? Óriások jönnek,
dübörgő léptük szívemen dobol,
felszippant árnyuk, s ablakát a csöndnek
bezúzni kész a rettegett pokol.
Torz arcú rémek lesnek tág szemekkel,
talán ma értem jött a Vég maga,
meg kéne tudnom, hogy miért neheztel,
miért tört rám e kétes éjszaka.
Meséknek sárga lapjait teremtem?
Életre kelni így próbál a múlt?
És mennyi rémség várja még fejemben:
előadhassa, mit tőlem tanult.
Elétek állok, tépjetek kacagva,
félelmem szörnyű, éhes bábjai!
Tenyérbe vesznek, s egynek sincs hatalma.
Kit megszerettem, nem tud ártani.
Örömmel hallom.:-) Köszönöm, hogy itt voltál, Santiago!
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket és a véleményeteket, kedves Marinka, Icu – és János, akkor megnyugodtam. 🙂
Nem is akar, kedves Zina!:S
Drága Zina!
Rám tört a félelem hirtelen,:o de már fel is oldottad.
Nagyszerű vers!
Szeretettel gratulálok, öleléseim: Icu(f)
Kedves Zina!
Nagyon szerettem ezt a csupa feszültség verset, a benne bujkáló félelmeket és az őszinte vállalás feszültségoldó hatását. Gratulálok ehhez a nagyszerű munkához, marinka(f)
Köszönöm kedves Edit, Ica, Keni a figyelmeteket! Örülök, hogy érdekesnek és hasznosnak találtátok! 🙂
Jól ábrázolt félelmeid lecsengése nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica
[color=#cc3366][b][i][u]Kedves Zina ![/u][/i][/b]
Érdekes és nagyon jól sikerült verset küldtél be most is nekünk !
[b]Szeretve !
[/b]
– keni -[/color]
Elétek állok, tépjetek kacagva,
félelmem szörnyű, éhes bábjai!
Tenyérbe vesznek, s egynek sincs hatalma.
Kit megszerettem, nem tud ártani.
Nagyon tetszett a felépítése, ahogy eljutottál a " megoldásig ". Hasznos gondolatok. Szeretetel Edit