Vérnász

Vérnász

Lesz még egy órád, amíg a Nap kilép a tükörképéből.
Meggondolod, ki volt az, kivel idáig jöttél;
szépsége nem mentség, te mégis azon tűnődsz,
míg a vérszín lakk a körmödön megszárad,

hogyan karmolod majd mellkasát- gyönyörrel és dühvel,
amiért minden hiába.

Hosszú a pára-lepte, meleg alkony,
elfolyik belőled az idő, a füst betölti az ablakot.
Kiharapod a nyakából az illatot, a szájából a szót,
amíg jól nem lakol az üresség
ezerféleképpen forgatott cukormázával.

Így túl tömény.
Máshogy meg…semmihez nem elég.

“Vérnász” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Enikö.
    Szép a versed,de van egy érzésem ,hogy dühödben irtad .
    A végkövetkeztetés nagyon tiszta ,és elégtéttellel irtad :
    " Így túl tömény.
    Máshogy meg…semmihez nem elég.".
    Tisztelettel….Babu(l)

  2. [color=#cc3366][b][i][u]Kedves Enikő ![/u][/i][/b]

    Te aztán nem vagy semmi,,,
    Semmiért – egészen, amíg csak lehet -Te a párodat jól kiszenvedteted,,,,

    Nm semmi a vers sem !

    [b]Szeretve, vagy félve ?[/b]

    – keni -[/color]

Szólj hozzá!