Vérnász
Lesz még egy órád, amíg a Nap kilép a tükörképéből.
Meggondolod, ki volt az, kivel idáig jöttél;
szépsége nem mentség, te mégis azon tűnődsz,
míg a vérszín lakk a körmödön megszárad,
hogyan karmolod majd mellkasát- gyönyörrel és dühvel,
amiért minden hiába.
Hosszú a pára-lepte, meleg alkony,
elfolyik belőled az idő, a füst betölti az ablakot.
Kiharapod a nyakából az illatot, a szájából a szót,
amíg jól nem lakol az üresség
ezerféleképpen forgatott cukormázával.
Így túl tömény.
Máshogy meg…semmihez nem elég.
Kedves Enikö.
Szép a versed,de van egy érzésem ,hogy dühödben irtad .
A végkövetkeztetés nagyon tiszta ,és elégtéttellel irtad :
" Így túl tömény.
Máshogy meg…semmihez nem elég.".
Tisztelettel….Babu(l)
[color=#cc3366][b][i][u]Kedves Enikő ![/u][/i][/b]
Te aztán nem vagy semmi,,,
Semmiért – egészen, amíg csak lehet -Te a párodat jól kiszenvedteted,,,,
Nm semmi a vers sem !
[b]Szeretve, vagy félve ?[/b]
– keni -[/color]