Tölgy és fenyő
Már hat éve, hogy elmentél
messze, más világba,
remélem én, lelkedben él
a régmúlt, s nemhiába.
Remélek még oly sok mindent…
vigyázni tudsz onnan
mindenkire, ki fontos volt
valaha, bárhonnan.
Láthatatlan lelkierőt,
vigaszt, támaszt tudtál
nyújtani, ki arra szorult,
hitet, remény adtál.
Úgy hiszem, a tölgy és fenyő,
ahol összeérnek,
halhatatlanul és mindig
némán szól egy ének.
Kedves Keni, nagyon köszönöm véleményed; örülök, ha tetszett.:)
Üdvözlettel: Magdi
[color=#cc3366][b][i][u]Kedves Magdolna ![/u][/i][/b]
Nagyon szép visszaemlékező vers – gyönyörű lírai stílusban ,,,
[b]Szeretve !
[/b]
– keni -[/color]