Téli kép
Fázósan elszenderül most a természet,
szűzfehér hópaplanját magára húzza…
szebbet nem teremthet már, csak a festészet,
ahogy a fákat hólepel koszorúzza.
Fehér és tiszta körül erdő és mező,
s mint szűzleány, fehér ruhát ölt magára,
és a tél, mint egy ügyes díszlettervező,
mindezt átváltja jó meleg pizsamára.
Éhes verébsereg didereg az ágon,
a kemény hideg elől egymáshoz bújnak,
hangjukat nem hallod fagyos éjszakákon,
tavaszról álmodnak, árnyaik elnyúlnak.
Csendes a táj, szinte minden mozdulatlan,
csak a faágak ropognak a súly alatt,
s e hideg, fázós és téli hangulatban
gyermeki kacajtól a mély csend megszakadt.
Szánkók és sílécek élednek szaporán,
a téli paradicsom gyerekekre vár,
s a hideg, álmosító, havas délután
mosolyra fakaszt már a fáradt napsugár.
2017. január 11.
Remek ecseted volt!!! 🙂
Nagyon örülök, hogy itt jártál, kedves Rózsa! Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen, kedves Keni!
Kedves, szívet melengető, ez a havas tájat – s annak szépségeit – idéző vers. Jó volt olvasni a meleg szobában. Rózsa
[i][color=#6600cc]Drága Mária !
Ez egy nagyon szép tarka képversed lett,,,
A verebek késő ősszel elhallgatnak és csak Bálint napján szólalnak meg először,,,
/Népi megfigyelés !- ezért sem hallhattad őket,,,,
– keni -[/color][/i]
Köszönöm szépen, kedves Tibor!
Köszönöm szépen, kedves Terike!(f)
kedves Mária !
A tél a legszebb akárcsak a Te versed,gratulálok
Tibor
Kedves Mária!
Gyönyörű téli képet festettél soraiddal….élveztem..köszönöm:Kövesdi Teri