Téli kép

Téli kép

Fázósan elszenderül most a természet,
szűzfehér hópaplanját magára húzza…
szebbet nem teremthet már, csak a festészet,
ahogy a fákat hólepel koszorúzza.

Fehér és tiszta körül erdő és mező,
s mint szűzleány, fehér ruhát ölt magára,
és a tél, mint egy ügyes díszlettervező,
mindezt átváltja jó meleg pizsamára.

Éhes verébsereg didereg az ágon,
a kemény hideg elől egymáshoz bújnak,
hangjukat nem hallod fagyos éjszakákon,
tavaszról álmodnak, árnyaik elnyúlnak.

Csendes a táj, szinte minden mozdulatlan,
csak a faágak ropognak a súly alatt,
s e hideg, fázós és téli hangulatban
gyermeki kacajtól a mély csend megszakadt.

Szánkók és sílécek élednek szaporán,
a téli paradicsom gyerekekre vár,
s a hideg, álmosító, havas délután
mosolyra fakaszt már a fáradt napsugár.

2017. január 11.

“Téli kép” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Nagyon örülök, hogy itt jártál, kedves Rózsa! Köszönöm szépen!

  2. Kedves, szívet melengető, ez a havas tájat – s annak szépségeit – idéző vers. Jó volt olvasni a meleg szobában. Rózsa

  3. [i][color=#6600cc]Drága Mária !

    Ez egy nagyon szép tarka képversed lett,,,

    A verebek késő ősszel elhallgatnak és csak Bálint napján szólalnak meg először,,,
    /Népi megfigyelés !- ezért sem hallhattad őket,,,,

    – keni -[/color][/i]

  4. kedves Mária !

    A tél a legszebb akárcsak a Te versed,gratulálok
    Tibor

  5. Kedves Mária!
    Gyönyörű téli képet festettél soraiddal….élveztem..köszönöm:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!