Árva lettél

MMarcsinak

Könnyed mesél ma csak helyetted,
fagyott rögökre mar keresztet
a szűnni vágyó fájdalom.

Sötét a csend is, szinte rángat,
temetni indulsz jó anyádat,
erőtlen, ólom-lábakon.

Sikít a szél és súgja: nincsen!
Mintha a mélybe hullna minden,
az ég, a föld és mind, együtt.

Világod omlik, árva lettél.
Emlékezz, őrizd, kit szerettél,
s veled maradnak mindenütt.

“Árva lettél” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Köszönöm, drága Kata a figyelmedet, örülök, hogy erre jártál! Sok erőt kívánok Neked és Édesanyádnak is! Igen, egyszer el fog jönni az idő, ha nem mi megyünk hamarabb…. Ölellek (l)

  2. Kedves Zina!

    Nagyon gyönyörű verset írtál, és megvallom, kicsordult a könnyem olvasása közben! Imádom az Édesanyámat nagyon, de sajnos sokat gyengélkedik…Minden percnek hálát adok, hogy még itt van velünk! De tudom, egyszer elfog jönni az a pillanat: " Sikít a szél és súgja: nincsen! "
    Nagyon gratulálok! Szeretettel: Kata (f)(f)

  3. [i][color=#6600cc]Kedves Zina !

    Versed őszintén meghatott tartalmában és szépségében is egyaránt ,,,

    Béke legyen poraira, és örök dicsőség fényeskedjék neki, Pax Vobis,,,

    – keni -[/color][/i]

  4. Édes Zinám! Nagyon megható, szép emlékezés – ezek a sorok már magukban is vigaszt hoznak annak, akihez íródott. Tiszta szívből együtt érzek. Virág

  5. Kedves Marcsi!
    Gyönyörű: "Emlékezz,őrizd kit szerettél,s veled maradnak
    mindenütt-"
    Gyönyörű gondolatok és igazak!!!
    Szeretettel olvastam:K.Teri

Szólj hozzá!