Szívek – 4

Szívek – 4

Te rólad àlmodom.
Égszínkék szemeid ragyogàsàban.
Gömbölyű – édes arcodnak mosolyàban.
Egy boldog pillanatban még;
De még akarva téged.

Szeretlek.
Egyszerűen, s vàgyakozva.
Ràd gondolva örökkön.
Elmerengve ébredésben, a dolgok felett.
Történések valójàt csodàlva – àtélni, és:
Lenéz ràm most az égből egy madàrka.
Elküldöm hàt én véle szívemet… Érted cserébe.
Kedvesem… Égi angyaloknak.

Kecskemét ; 1984. Màrcius 30. Péntek.

“Szívek – 4” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm mindannyiótoknak kedves szavaitok.
    Mindig nagyon jól esnek.
    Valóban ez egy jó régi vers.
    S nemrég nyitottam fel egy füzetet amelyben ezek vannak.
    Érdekesek,s tetszetősek még ma is.
    Régi szerelmeknek hódolt,egykori széo sorok.
    Örülök hogy olvastàtok és hogy tetszett.
    Tisztelettel.Bakos Attila Péter.

  2. [i][color=#6600cc]Kedves – Attila !

    mára már igen kikopott ez a fajta ACHISZTICHRON írásmód
    de amikor Te ezt a versedet írtad még nagy divat volt /1984…../

    A gondolatid, mint mindig – szépek,,,,

    – keni -[/color][/i]

  3. Egy időben – fiatalon – nekem is szokásom volt ilyen jellegű verseket írni. Kicsit nehézkessé teszi a megszabott kezdőbetű, de egyben érdekes is. Tetszéssel olvastam. Rózsa

Szólj hozzá!