Eső
A betonon sötét pettyek. Esőcseppek.
Talán odafent cipelni restek
terhüket lomha,testes szürke barmok.
Vagy útjuk víz-vért hullatni idáig tartott,
mint kiket csak vágóhídra hajtott
villám ostorú, dörgő hangú zsarnok.
Vagy nagy vizek sóhaját, és egy-két
tegnapi tócsa pára-lelkét
gyötörte komor felhőbörtön.
Elébb egyesével szabadulnak,
aztán mind többen hullnak, hullnak.
Kopp. Koppannak a háztetőkön.
Ablakokon bezörögnek,
mosdatói halk örömöknek,
és a vissza-visszanéző búnak.
(Vagy csak valami égi edény
megtelt és most a peremén
az angyalkönnyek túlcsordulnak.)
[b][color=#cc0066]Kedves László !
Versed újszerűleg hatott rám, na nem úgy hogy új, hanem mert eltér a sok szórványostól és több összetevőt világítasz benne, holott egy témát dolgoztál csak ki, de azt alaposan és jól,,,
– keni -[/color][/b]