Búcsúzás

Búcsúzás

Volt egy csapat, velük boldog voltam,
köreikben büszkén publikáltam,
de az élet ritkán nyújt csodákat,
feledésbe merült a bocsánat.

Valami megszakadt, csendben kimúlt,
a parányi szikra végleg kihunyt,
ármánykodás és önmagasztalás
nekem sok volt, kellett a búcsúzás.

2017. január 14.

“Búcsúzás” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Babu, már túl vagyok rajta. Az ármánykodás nem ellenem volt, de ettől függetlenül ez nem az én stílusom. Engem csak simán elfelejtettek… Ölellek drága!(f)

  2. Kedves Keni! Ha az ember úgy érzi, hogy valami megváltozott – még ilyen virtuális környezetben is, mondjuk az emberek irigysége, gyarlósága miatt -, akkor valóban onnan menni kell. Köszönöm szépen a figyelmedet!

  3. Igen, kedves Tibor! Sajnos nem mindenki őszinte, és sokszor nem is az őszinteség számít, hanem az, ki mennyire hajbókol a másiknak. Én nem vagyok ilyen. Köszönöm, hogy figyelmet szenteltél versemre.

  4. kedves Mária !

    Csúnya természete az embernek amit mint fegyvert viselnek.Kár,kár mindenért kár !

    Tibor

  5. [b][color=#cc0066]Kedves Mária !

    Ha nem mennek a dolgok nem szabad erőltetni, és ha van választási lehetőség máshova kell menni ,,,,

    – keni -[/color][/b]

  6. Drága Marika.
    Szépen megirt búcsúversedhez szeretettel gratulálok.
    Ne vedd szivedre sose az "ármánykodás"-t
    Baráti öleléssel….Ba:(bu

Szólj hozzá!