Éjjel
Kolev András azonos című versére
A szűkölő sötét szobák magánya
magára ébredt álmokat motoz,
sebek húsán kikelt imákba zárva
dalolni kezd a leskelő gonosz.
Szilánkos árnyvilág, a holdja csonka,
borong a fény, e pár falat remény,
amint a reszketést halomba hordja
lecsorgó csendben házfalak szemén.
Egyetértünk! 🙂 Igen, szerintem is rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt a nyelv, kísérletezem magam is vele, a ritmussal, a képekkel, azzal, hogy egy tartalmat melyik forma ad vissza jobban ill. erősíti. A központozatlan versekben nem látok sok újítást és nagy jövőt sem benne, mert nem látom, hová lehetne fejleszteni… Tulajdonképpen számomra túlságosan egysíkú és a fulladás veszélye is fenyeget, ha úgy akarom elolvasni, ahogy le van írva, 'egyszuszra'. 🙂 Dehogy becsülöm le a kísérletezést, minden tiszteletem azé az emberé, aki alkot (vagy próbál) és nem rombol! Miért ne értenél hozzá? Te is alkotó ember vagy és örülök, hogy 'beszélgettünk', mert engem is érdekel minden vélemény!
Nyilvánvaló, hogy semmi sem csupán a stílusától lesz jó vagy épp közepes alkotás. Tehát azért, mert valami elvont vagy épp régimódias, még lehet jó is vagy rossz is. A korszellemmel is szembe lehet fordulni, érthető póz ez is, ugyanakkor szerintem rengeteg kiaknázatlan lehetőség van a nyelvben, a kisérletezéstől félni, vagy azt lebecsülni véleményem szerint tévedés, de én nem értek hozzá, csak hobbi. A versed viszont elolvastam még egyszer, tetszett. Szóval, ha más is a véleményed a fentiekről, elfogadom, sőt, érdekel.[img][/img]
Köszönöm, Dávid! Én nem tekintem a posztmodernet művészetnek, mert minden alkotónak tisztelnie kell az anyagot, amihez nyúl, e nélkül el sem kezdhetné! Ha leír valaki pár gondolatot ahogy esik, úgy puffan módon, az még nem lesz vers, legfeljebb pár jó gondolat, mert a verset meg kell tudni írni. Jómagam is írtam régebb elvont képekkel teletűzdelt irományt, mert úgy éreztem, attól lesz egyedi és igazán kifejező. Vállalom azokat is, mert a tanulási folyamat részét képezték, de a költészet ennél lényegesen többről szól.
Bár nagyon más véleményen vagyok a szabadversekről meg a posztmodernről, de a vers nagyon tetszett. Gratulálok!
Köszönöm, kedves Ica, de talán a szépség az, ami a legtávolabb áll ettől a pár sortól.
Szép, mint mindig!(l)
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Tibor, köszönöm szépen figyelmedet és véleményedet! Szeretettel láttalak most is! 🙂
Kedves Zina !
Nagyra értékelem mély gondolatú veredet
Tibor
Köszönöm szépen mindőtök figyelmét és véleményét! Kedves János, léteznek jó szabadversek, de kétségtelen, hogy csak az tud olyat írni, aki ismeri a verstani alapokat, mert tudja, hogy mitől tér el. A költészet zsákutcájának én a mostanában dívó és sajnos sokakat hatalmába kerítő posztmodern, központozatlan, a magyar nyelvet romboló zagyvaságot tekintem, amikor sok esetben még az alkotója sem tudja, hogy mit akart írni, nemhogy az olvasó! És szomorú, hogy mindig akad, aki tapsol is hozzá.
Baráti öleléssel,
zina
Kedves Zina!
Imádni való a mélységed és képi világod! Sok szeretettel gratulálok! marinka:)
Kedves Zina!
Lám rövid és rímelő sorokkal is lehet fantasztikusan nagyot alkotni! Nehéz, fajsúlyos vers ez, semmiképp "szépséges gyönyörű" – az én olvasatom szerint. Komor, sötét gondolatokat fogalmazol meg virtuóz verstechnikával. Megvallom, én az ún. szabadvers nagy ellenzője vagyok, mert szerintem az a költészet zsákutcája.Ezért is olvastam nagy-nagy örömmel a versedet. Üt ez a vers, megfogja az embert és fogva tartja. Igazi kis gyöngyszem! Szívből gratulálok!
Baráti üdvözlettel: János
[b][color=#cc0066]Kedves Zina !
Ezek szépséges gyönyörű sorok, mert többször is el kellett olvasnom, hogy ezt a gondolatiságat itt bent magamban érezzem és jól átjárjon rajtam,,,,
– keni -[/color][/b]
Kedves Zina.
Szeretettel olvastam szépséges soraidat.
Gratulálok tisztelettel……Babu
(f)