MINDEN CSAK NÉZŐPONT KÉRDÉSE

MINDEN CSAK NÉZŐPONT KÉRDÉSE

Egyszer nézek, máskor néznek,
Nekem sírás nevetésed

Simogatok, ütnek kézzel,
Szellő fúj, de orkánt érzel

Ölelésed fuldoklásom,
Gaz virít a virágágyon

Suttogó szó nejem száján
Szétszakítja a dobhártyám

Nekem kavics, neked szikla,
Tegnap kígyó, ma giliszta

Egyszer Isten, egyszer Ördög,
Ha kontúrja hat- vagy ötszög

Agyam védi csontkoponya,
A te öklöd szétmorzsolja

Szemem színes tájat szeret,
De csak szürkét fest rá kezed

Neked élet, nekem halál,
Kívánságod panaszfalnál

Borba fojtom a bánatom,
Élvezeted a fájdalom

Kés kezemben vágószerszám,
Te kezedben csorbul bordán

Öregségem szégyen, átok,
Benne csak egy nyűgöt látok

Bölcsességet terem napja,
Ki akarja, megkaphatja

Mentol ízű reggeledet
Hazug szóval öblögeted

De estére zápul íze,
Sebaj, jó lesz valamire

Arcon könnycsepp sírás jele,
Vagy csak porszem szállt szemedbe

Hátba verlek barátságból,
Vért köp érintésed szájból

Elrohadsz, majd születsz újra,
Hisz a rugód föl van húzva

Hol kezdete, s hol a vége?
Ez csak nézőpont kérdése.

“MINDEN CSAK NÉZŐPONT KÉRDÉSE” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Érdekes, kissé zilált érzelmekről tanúskodik versed. Van benne sok igazság, itt-ott meg túlzás, vagy inkább rossz szájízt keltő, nem épp lírai szavak – legalábbis a kívülről szemlélő számára… de hát az érzések nem mindig szépek. Jól megírtad. Rózsa

  2. [color=#990000][i]Kedves Attila !

    Csodálatos ez az egyveleg – olyan mintha egy Fábri műsort láttam, hallottam volna ilyen
    talk showban, – vagy hogy hívják ezt az új dumálós műfajt,,,

    Mások szemében egy szálka – tiédben egy gerenda fája – mégse látni a napvilágba,,,

    Köszönöm az élményt ,,,

    – keni –
    [/i][/color]

Szólj hozzá!