Képzelt valóság

Megosztás Nyomtatás 440 megtekintés 8 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Képzelt valóság

Elmerengtem esténként magányomban
ragyogott előttem egy megtörtént valóság.
Eszembe jutott ábrándomban a régi,
kedves emlékből veled a boldog nyár.

A múlt árnyából elsétált előttem,
és körbefont egy bűbájos, mesés kép.
Te voltál az, színes szalag ruhában,
ott ültél mosolyogva, mint egy festmény.

Levélkoszorú leomló, hosszú hajadon.
Gyönyörű arcodat most is, álmodom.
Kezedben pillangó dalolt a virágról,
szerelemről, amit visszahozni nem lehet.

Hiánya nagyon fáj, mert eltűnt az édes
valóság. Érte ejt az ember, fájó könnyet.
Az Élet tükrében látjuk, akit szerettünk.
Gondolatban eltűnődve rá emlékezünk.

Ha jön a pirkadó hajnal, álmunk eltűnik
Látjuk a képet, ami nem mozdul, nem beszél.
A vágyak izzó tűzében, érzelmek özönében
Képzelt valóság csillog, festi azt széppé, színessé.

“Képzelt valóság” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  2. [i][color=#990000]Kedves Margit !

    Vegyesrímes versed szépségében és bájában nagyon elragadott, mert szeretem én is a régi szép valóságokat megigézni és utána megint elengedni tovább a vesző homályba ahová már való, helyen van, mert,,,,

    – keni -[/color][/i]

  5. Köszönöm kedves Ica gratulációdat!
    Örülők,hogy itt jártál.
    Szeretettel:Margit:)(f)

  6. kedves Margit !
    Az álmok a képzeletek visznek tovább az életben,tetszett a versed gratulálok

    Tibor

Szólj hozzá!