Néma szavak…
Az olaszországi buszbaleset áldozatainak emlékére
némulnak már a szavak
és üresek a lapok
álmaik szétfoszlanak
őrzik fenn az angyalok
szóhoz nem jut a költő
kiszáradt már pennája
lelkéből mély, üvöltő
hangon csak “Őt” bírálja
ártatlan életüket
mondd, miért, miért vette
értelmetlen halállal
őket miért büntette
elnémultak a szavak
sírnak fájón a lapok
álmok szertefoszlottak
vigyázzák az angyalok
2017. január 22.
Kedves Keni, igen, sok összetevője van, de nem csak az a megrázó, hogy velünk, magyarokkal történik, hanem az, hogy gyerekek az áldozatok. Írtam Rózsának is, hogy a legnagyobb unokám hasonló korú. Belegondolni sem szabad… Köszönöm a figyelmed.
Drága Rózsa, igazad van, nem érdemes firtatni, de amikor gyerekek értelmetlenül mennek el, nem lehet szavakba önteni. Hasonló korú a legnagyobb unokám. Nem is akarok belegondolni. Köszönöm szépen a figyelmedet!
Köszönöm, kedves Hilda! Nagyon nehéz szavakat találni erre.
[i][color=#990000]Kedves Mária !
Már leírtam több helyen – sok összetevője van e balesetnek és ez csak egy a sok közül de a legfájóbb az, hogy velünk magyarokkal esett meg,,,
– keni -[/color][/i]
Inkább ne kutassuk az oktalan miérteket…
Versed gyönyörű megemlékezés a szerencsétlenség áldozatairól.
Fájó szívvel olvastam. Rózsa