Néma szavak…

Néma szavak…
Az olaszországi buszbaleset áldozatainak emlékére

némulnak már a szavak
és üresek a lapok
álmaik szétfoszlanak
őrzik fenn az angyalok

szóhoz nem jut a költő
kiszáradt már pennája
lelkéből mély, üvöltő
hangon csak “Őt” bírálja

ártatlan életüket
mondd, miért, miért vette
értelmetlen halállal
őket miért büntette

elnémultak a szavak
sírnak fájón a lapok
álmok szertefoszlottak
vigyázzák az angyalok

2017. január 22.

“Néma szavak…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Keni, igen, sok összetevője van, de nem csak az a megrázó, hogy velünk, magyarokkal történik, hanem az, hogy gyerekek az áldozatok. Írtam Rózsának is, hogy a legnagyobb unokám hasonló korú. Belegondolni sem szabad… Köszönöm a figyelmed.

  2. Drága Rózsa, igazad van, nem érdemes firtatni, de amikor gyerekek értelmetlenül mennek el, nem lehet szavakba önteni. Hasonló korú a legnagyobb unokám. Nem is akarok belegondolni. Köszönöm szépen a figyelmedet!

  3. [i][color=#990000]Kedves Mária !

    Már leírtam több helyen – sok összetevője van e balesetnek és ez csak egy a sok közül de a legfájóbb az, hogy velünk magyarokkal esett meg,,,

    – keni -[/color][/i]

  4. Inkább ne kutassuk az oktalan miérteket…
    Versed gyönyörű megemlékezés a szerencsétlenség áldozatairól.
    Fájó szívvel olvastam. Rózsa

Szólj hozzá!